Miért nem boldogok a nők?

Ma arról szeretnék mesélni, hogy nőként miért olyan nehéz a boldog, kiteljesedett élet kialakítása. A több mint tizenkét éves coach pályafutasom során rengeteg nővel dolgoztam együtt, ismertem meg az életútjukat, nehézségeiket, kihívásaikat és segítettem őket, hogy harmonikusabbá formálják az életüket.

Szerencsére egyre több nő foglalkozik önismerettel, nagyon sokat tesznek magukért kívül-belül egyaránt, ám ez gyakran mégsem hozza el a várva várt boldogságot, és keresik, mi lehet az oka. Nos, ahogy beleástam magam a témába, három fő tényezőt találtam.

Gyermekkorra visszavezethető okok
Az első helyen a gyerekkorból származó nehézségek sérülések, megélt traumák és krízishelyzetek, amelyeket a későbbi felnőtt életünkre is magunkkal hozunk. Minden embernek a születése pillanatától szüksége van arra, hogy biztonságban érezze magát. Ha tartozhat valahová, ahol elfogadják, feltétel nélkül szeretik, akkor ebben a biztonságos közegben kiteljesedhet és megélheti önmagát. Sajnos sok embernek ezek nem vagy csak részben adatnak meg, sőt, gyakoriak az olyan történetek, ahol az illető komoly lelki sérüléseket szenvedett gyerekkorában.

Az okok megértéséhez fontos a generációs különbségek megértése. A szüleinknek a maguk generációjában sem idejük, sem lehetőségük nem volt arra, hogy akár fizikailag, akár érzelmileg az igényeiknek megfelelően foglalkozzanak a gyerekeikkel. Azon felül, hogy a mai világunkhoz hasonlóan nekik is rengeteg gondjuk, bajuk, nehézségük volt, különösebb hangsúlyt nem is fektettek a tudatosságra. A fizikai és érzelmi elhanyagoláson felül, sajnos a bántalmazás is nagyon gyakori volt. Rengeteg volt a parentifikált gyermek – és a számuk sajnos napjainkban is nő –, tehát sok szülő olyan mértékű felelősséget tett és tesz a gyermekére, amely meghaladja a gyermek érettségét és életkorát. 

Gyakori az érzések megélésének hiánya mert az illető a környezetében élők reakcióinak hatására vagy teljes hiányában elnyomta azokat. Az ilyen környezetben nevelkedett gyermek fejében fiatalkorára kialakul, hogy hiába vannak bizonyos érzései, nem érvényesítheti azokat. Ismerős, ugye, az a hiedelem, hogy bár nőként sírhatok, de nem lehetek mérges, mindig viselkednem kell. Sajnos, ha a gyereknek valóságos harcot kellett vívnia a szülők figyelméért, akár szeretetéért, később, az iskolás években igen nagy valószínűséggel jelenik meg a teljesítménykényszer és a megfelelési kényszer. Ezeket a megoldási képleteket fiatal felnőttként hozzák magukkal a nők és férfiak egyaránt, de mivel többségében nőkkel dolgozom, rájuk vonatkoztatva általánosítok. A nők általában a családi mintáikból eredően érzik azt, hogy nem elég jók, nem elég szerethetőek, és ezért folyamatosan a maguké elé helyezik mások igényeit. Hiszen az a kép él bennük a saját szerepükről, hogy a nő önfeláldozó és a családjának él, esetleg még a munkájának. Nem csoda, ha saját magára egyáltalán nem marad ideje. Az alárendelt szerepet aztán természetesen beviszik a különböző kapcsolataikba, így a párkapcsolataikba is. 

Ha az illetőnek gyerekként is folyamatosan figyelnie kellett a szülők reakciójára, vagy függő, esetleg szenvedélybeteg szülővel élt, ezek a tapasztalatok nagyon erősen kihatnak felnőttként is a mindennapjaira. Amikor az egyik fél úgy érzi, teljesítenie kell a szeretetért, vagy hogy el legyen fogadva, esetleg hogy ne hagyják el, egészen biztos, hogy valamilyen gyermekkori trauma húzódik a háttérben. 

Mi következik ebből?
Sajnos nagyon sok nő szenved önbizalomhiánnyal. Nem elég magabiztosak, nem hiszik el, hogy szerethetőek és ezért önmagukat sem szeretik. Ezzel természetesen nem akarok senkit hibáztatni, és ha tudatosan foglalkozunk a problémával, szorgalmas belső munkával látványos javulás érhető el.

Irreális elvárások
A második helyet elfoglaló nehézségnek hasonló a gyökere. A nők gyakran egymásnak olyan ellentmondó, irreális, sőt, szürreális elvárásokkal találják szembe magukat, amelyeknek lehetetlen megfelelni és valószínűleg nem is kell. 

Mire gondolok? Lássuk.
Először is, legyél szép és okos. Legyél nőies, de vigyázz, ne légy túl hivalkodó, inkább amolyan természetes szépség; legyen karriered, amiben kiteljesedhetsz, miközben elegendő pénzt is keresel. Persze ne legyél túl karrierista, mert akkor a környezet azt jelzi vissza, hogy nem fontos neked a család. Egyszóval legyél minden szerepben tökéletes: nő, feleség, édesanya, munkatárs, sofőr, takarítónő, szakács és mindeközben magadat is fejleszd és nézzél ki baromi jól, ja, és nyilvánvalóan bárkinek bármikor állj a rendelkezésére. Közben kérlek, ne legyél házisárkány, tudom, hogy nincs időd saját magadat se feltölteni akár kisgyerekkel még az alvásra sincs időd, dehát tudjuk, az alapvető szükségletek gyakran háttérbe szorulnak…
Rosszul hangzik, ugye? 

Mindenkinek szüksége van pihenésre, töltődésre, kapcsolódásra, támogatásra, a figyelemre és szeretetre, miközben olyan zűrzavar és információs cunami áraszt el bennünket, amiben nagyon nehéz meghallani a saját lelkünk szavát.
Ilyenkor fel kell tenni azokat a legalapvetőbb kérdéseket, hogy Ki vagyok én?, Mi az ami nekem fontos?, Mik az értékeim, hogyan szeretném élni az életemet? Mi fontos számomra a külső, belső tulajdonságok közül? Mi az amiért szeretnék tudatosan tenni, mi az, amiért nem vagyok hajlandó, mert nem számomra nem lényeges, csak látom másoknál.
A tisztánlátást nyilván tovább akadályozza a fogyasztói társadalomban jellemző rengeteg reklám, hiszen a külső és belső jóllét iránti igény óriási üzlet – és ennek a legnagyobb vásárlóerejét a nők adják. Azt gondolom, hogy a tudatosság itt is kulcsfontosságú; ne a megfelelési vágy, ne függőség motiváljon, hanem az önszeretet és önazonosság.
Ebben pedig az önismeret a kulcs.

Stressz és a rengeteg feladat
A mai nők élete folyamatos pörgés; mintha a mókuskerékből kiszállva azonnal beneveznének egy hosszútávú akadályversenyre, és ez a hajsza az életük valamennyi területén megjelenik; mintha futás közben olyan ellenőrzési pontokon kellene számot adniuk és megfelelniük, mint a munka, a család, a gyereknevelés és a párkapcsolat. Mindeközben nagy hangsúlyt kap az önfejlesztés, az énidő, és hogy legyen tartalmas hobbink. Mindez nem egy huszonnégy órás maratonfutás keretein belül valósul meg, hanem az egész folyamat mindennap kezdődik elölről. 

Annyi mindennel akarjuk kitölteni az időnket, hogy nehéz megállni és megpihenni. Ha nincs dedikált idő az újratöltődésre, regenerálódásra, ha egyik feladatból esünk a másikba, elkerülhetetlen a kiégés. Ha netán közbejön egy krízishelyzet, mint mondjuk a covid és a karanténnal együtt járó home office, vagy csak a gyerek betegsége miatt borul fel a mindennapi tevékenységeink rutinja, akkor az hosszú távon nagyon fárasztó. 

Sajnos a nők többsége nehezen kér segítséget. Arra vagyunk szocializálva, hogy nőként nekünk kell megoldanunk minden családdal kapcsolatos feladatot, például mi kelünk fel a beteg gyerekünkhöz, vagy gondoskodunk a beteg szülőről. Az ilyen feladatok, problémák, stresszhelyzetek megoldására irányuló megfeleléssel egy idő után az idegrendszerünk is arra éleződik ki és arra szocializálódik, hogy nem lankadhat a figyelem; bármikor adódhat egy nehézség, probléma, amit meg kell oldani. Az óriási nyomás hatására sokan folyamatosan az „üss vagy fuss” állapotában léteznek, és ez aztán kihat a hormonrendszerre, az emésztőrendszerre, az egészségi állapotra, a kevés és rossz minőségű alvásnak pedig további negatív hatásai lesznek. 

Nem szabadna gyengeségként, esetleg szégyenként megélniük a nőknek, ha felborul az egyensúly. Érdemes az önszeretet témakörén belül az igényeink kommunikálásába is energiát fektetni, mert kellő tudatossággal komoly fejlődés érhető el – valójában sokkal több könnyítő tényező van körülöttünk, mint gondolnánk. Tudom, eleinte nehéz, de jobb kitörni a folyamatos megfelelési vágy generálta taposómalomból, mielőtt megjelennek az egészségügyi problémák, esetleg fogyással, súlygyarapodással kapcsolatos nehézségek.
A folyamatos kimerültség drasztikusan csökkenti a nőiességet és a hatására elképesztően gyakoriak a szorongásos és pánikszerű tünetek. Tovább tetézi a problémát, hogy ezekről a tabusított helyzetekről nem vagy keveset beszélünk és ha baj van, sokkal nehezebb holisztikusan szemlélni a folyamatokat és meglátni, hogy fizikai, lelki, szellemi szinten mi is történik, és segítőként hol tudok beavatkozni.

Természetesen minden korábban említett problémára létezik megoldás. Ezek módszereivel a Mindfullness Coach továbbképzésen, illetve a nőiesség és anyaság coach továbbképzéseken foglalkozom. Küldetésem, hogy a nálam tanulók olyan segítőkké váljanak, akik hitelesen tudják a nőket támogatni. Az előadásaimmal szeretnék minél több szemléletformáló gondolatot átadni és konkrét eszközöket megosztani a témában, vagyis hogy mit jelent ma, a XXI. században nőnek lenni.
Azt gondolom hogy ebben kulcs az önismeret; egy nő attól a legszebb kívül-belül, hogy a jelenben van – nem hagyja, hogy elragadják a kavargó gondolatai, hanem egységben él önmagával és az arcán tükröződő mosoly valójában belülről sugárzik, azt sugallja, hogy “Igen, jól vagyok és a helyemen vagyok.”