Miért félünk az elköteleződéstől?

Előfordulhat, hogy te is megtapasztaltad már ismerkedés során, hogy nehezen megy az elköteleződés, akár részedről, akár a párod részéről. Márpedig az igaz szerelemhez, párkapcsolathoz, nem elég a szenvedély, a bensőségesség, az intimitás, hanem meg kell hoznunk egy döntést arról is, hogy a párunkkal szeretnénk lenni, hosszú távon vele tervezünk, és ha nehézségek vannak, akkor azokat megoldjuk, kitartunk egymás mellett.

Miért olyan nehéz ma elköteleződni?
Úgy gondolom, hogy ez nem egyéni probléma. Egy teljesen általános, társadalmi jelenségről van szó,
aminek nagyon sok oka van.
Az emberben alapvetően kétfajta mozgatórugó van. Az egyik az elköteleződés, a biztonság iránti vágy, a
kötődés, a kapcsolódás, a másik pedig a szabadság, a függetlenség, az autonómia iránti vágy. Sokszor
nehézséget, belső kognitív disszonanciát szül bennünk ez a két, kicsit egymásnak ellentmondó vágyunk.
Lehet, hogy számodra is ismerősek ezek az érzések.
Ezáltal a két, egymásnak ellentmondó igényünk által, ismerkedés során érezhetjük, hogy nagyon jó lenne
együtt lenni a párunkkal, ugyanakkor amikor elkezd szorosabbá válni a kapcsolat, úgy érezhetjük, hogy a
szabadságunk sérül, vagy csapdába kerültünk. Előbukkanhat egy zavaros, szabadság vagy függetlenség
iránti vágy.

Az anya-gyermek kapcsolat és a párkapcsolat közötti összefüggés
Hogyha foglalkozunk önismerettel, önfejlesztéssel, akkor tudjuk, hogy érdemes visszatekinteni a
gyerekkorunkba. Nagyon sokszor ugyanis, a kötődéssel kapcsolatos nehézségeink az édesanyánkkal való gyermekkori kapcsolatból erednek. A pszichológia szerint, egy párkapcsolatban valójában az anya-
gyermek kapcsolat szakaszai képeződnek le. Az anya-gyermek kapcsolat kezdetén jellemző egy nagyon erős szimbiózis, ilyenkor a gyermek csak az édesanyjára tud támaszkodni, tőle függ, és tulajdonképpen teljes egységben, összekapcsolódásban léteznek együtt. Ugyanez figyelhető meg a párkapcsolatokban is.

Idővel, ha sikerült a biztonságos kötődést, azaz ősbizalmat kialakítani, akkor ebből kialakul a szeparációnak, vagyis az elválásnak az időszaka. Ilyenkor a kisgyermek el tudja kezdeni felfedezni saját magát, a saját világát, a saját képességeit és készségeit.

Gyermeki sérüléseink
Ha azonban sérül az anya-gyermek kapcsolat, akkor ez a kötődés nem lesz biztonságos, és ennek megfelelően nehezebb lesz a szeparáció időszaka, ami fájdalommal járhat.
Rengeteg ilyen gyermeki sérülés fedezhető fel egyébként a saját életünkben. Sajnos nagyon sokszor előfordul, hogy a szüleink akár fizikailag, akár érzelmileg nem tudtak abban az időszakban, úgy ott lenni
velünk gyermekként, ahogy arra nekünk szükségünk lett volna.
Nem voltak képesek annyi fizikai szeretetet, például ölelést adni, vagy akár a szoptatással jelen lenni.
Ennek nyilvánvalóan oka volt, hiszen megvoltak a saját nehézségeik, munkájuk, veszteségeik, traumáik,
amik miatt sajnos nem tudtak annyira ránk hangolódni.

Sérülések a párkapcsolatban
Ezeket a gyermekkori hiányokat, gyermekkori sérüléseket nagyon sokszor visszük magunkkal tovább.
Emiatt tapasztalhatunk párkapcsolatban is olyan helyzeteket, amikor azt éljük meg, hogy nem vagyunk szerethetőek, nem vagyunk fontosak, nem számítanak a mi igényeink. Nagyon szeretnénk a másikhoz kapcsolódni, megfelelni az ő elvárásainak azért, hogy biztonságban legyünk, szeretve legyünk.
Amikor véget ér egy párkapcsolat, sajnos sokszor előfordul, hogy sérülnek ezek az igényeink, például a
biztonságigényünk. Sok esetben azt is megéljük, hogy nem vagyunk szerethetőek, nem vagyunk
elfogadhatóak. Emiatt megeshet, hogy visszük magunkkal ezt az élményt, és nem szeretnénk senkitől
függeni, nem szeretnénk azt a nagyon-nagyon mély egységet újra átélni… Félünk attól, hogy egy idő után
újra sérülünk, mert megszűnik ez az érzés.

A biztonságos kötődés
Ugyanakkor, aki biztonságosan kötődik, az elég bátor ahhoz, hogy beleengedje magát érzelmileg ezekbe a
helyzetekbe, hiszen pontosan tudja, hogy ha a kapcsolat mégsem úgy alakul, ahogy ő szeretné, akkor
utána össze tudja magát szedni, rendben lesz lelkileg, és képes lesz egy új párkapcsolat kialakítására.
Tudja, hogy abban a kapcsolatban is képes lesz arra, hogy megnyíljon, hisz benne, hogy attól, hogy a
másik nem működött, az új működni fog, és tartós is lehet.

A sérülésekből fakadó félelmek
Sokkal nehezebb megélniük a biztonságot azoknak az embereknek, akiknél akár gyermekkorban, akár a
későbbi időszakban sérült a kötődés. Nekik jóval nehezebb jelen lenni, megnyílni, mivel félelmek alakultak ki bennük. Félelmek a függőségtől, a kötődéstől, attól, hogy elvárásoknak kell megfelelniük, attól, hogy majd nem lesznek képesek megfelelni azoknak az elvárásoknak. Tartanak attól, hogy nem lesznek elég jók, és inkább kimenekülnek ezekből a helyzetekből.

A sérülésekből fakadó megoldások
Van, aki ezt úgy oldja meg, hogy egyáltalán nem is ismerkedik, van, aki úgy, hogy egyik kapcsolatból a
másikba száll át, de igazából érzelmileg nincs jelen egyikben sem. Vannak olyanok is, akik tökéletesen jól
érzik magukat autonóm, független emberként, de ez általában csak egy ideig jellemző, hiszen megjelenik
a kapcsolódás utáni vágy. Bár nyilván nem kell mindenkinek párkapcsolatban élni, a választás szabadsága
az nagyon fontos.

A tudatosság fontossága
Lényeges viszont, hogy tudatosak legyünk a sorsunk irányításában. Ha úgy érezzük, hogy bizonyos
helyzetben jön valami belső szorongás, szorongató érzés, akkor annak mindenképp járjunk utána. Fontos,
hogy ne a régi, rossz tapasztalataink, félelmeink határozzák meg a jelenünket, a jövőnket és utána az
egész életünket. Hiszen akkor megfosztjuk magunkat egy igazán mély, biztonságos, tartalmas, kötődő
kapcsolattól, amiben aztán egyszerre tudunk ott lenni, jelen lenni, megtapasztalni a szeretetet és a
kiteljesedést egyaránt.

Találd meg az egyensúlyt, ne nyomd el az érzéseidet
Tehát ha megtaláljuk az egyensúlyát ennek a két ellentétes mozgatórugónak, akkor értékes, csodás
kapcsolatok léphetnek az életünkbe. Figyeljük önmagunkat! Ha azt érezzük, hogy nehéz az elköteleződés,
vagy akár valamilyen fizikai érzetünk is van ezzel kapcsolatban, akkor érdemes ezzel bátran szembenézni! Hiszen az elfojtás, az elkerülés hosszú távon sokkal több energiát emészt fel. Ráadásul lehet, hogy éppen attól von el minket, hogy azt az igazi boldogságot élhessük meg, amit egy kapcsolat tud megadni számunkra. Picit olyan ez a helyzet, mintha ahelyett, hogy belépnénk a mennyország kapuján, becsukjuk magunk előtt az ajtót. Természetesen mérlegelni kell, hogy olyan kapcsolatról van-e szó, amire igazán vágyunk, de ha igen, és csak a félelmeink tartanak vissza, akkor dolgozzunk ezen.