1. A szeretet útja beszélgetős sorozat Dr. Elbert Gáborral

A beszélgetés sorozatban olyan embereket mutatok be Nektek, akik izgalmas utat bejárva megtalálták a hivatásukat és munkájuk során másokat segítenek, támogatnak. Beszélgetőpartnereim sikeresek és elismertek a szakmájukban, az ideáig vezető út azonban nem volt mindig könnyű számukra. Maguk is a fejlődés és önismeret rögös útját járták és járják a mai napig. Az interjúban megosztják velünk, hogy mit jelent számukra a hivatásuk, mi a küldetésük és hogyan találták meg az utat az őket kiteljesítő munkához. Beszélgetünk önismeretről, tudatosságról és jövőbeli terveikről.

“Én soha semmit nem kaptam könnyen. De talán ezért is tudom értékelni azt, amim van, aki vagyok.”

Vendégem DR. ELBERT GÁBOR, a PTE ETK oktatója, korábbi sport-szakállamtitkár, sportvezető, tréner, coach. Gáborral középiskolából ismerjük egymást, a budapesti Eötvös József Gimnázium mindkettőnknek erős alapokat és közös szellemiséget adott. Gábor már akkor is a fiatalabb diákokat segítette, nevelgette és számos sporttáborban vett részt vezetőként. Azóta izgalmas szakmai pályát járt be, a sport és a pedagógia végigkísérte életét. Szakmai körökben elismert tudásáért, emberségéért, diákjai szeretik és tisztelik azokért az értékekért, amiket átad nekik. Az interjúból Ti is jobban megismerhetitek emberként és szakemberként.

G.B.: Gábor, kérlek mutasd be a munkád, a hivatásod és hogy mit jelent ez számodra!

E.G.: Két hivatásom van, ha ez nem hangzik túl nagyképűen. Pedagógus vagyok és sportvezető. Trénerként, coachként is biztosan e kettő hatása, tapasztalata jelenik meg a munkámban, hiszen eredetileg testnevelő tanárként végeztem, de több, mint egy évtizede már egyetemen tanítok, és sportvezetőként is számos komoly feladatom akadt. A coachként nekem az a legfontosabb, hogy segítsek a kliensnek valóban megismerni magát, felismerni a valós gondokat, (bár jobban szeretem feladatként aposztrofálni őket), majd megtalálni a saját útját. Ebben az én szerepem az, hogy hitet, bizalmat adjak és tükröt mutassak, valamint jó kérdésekkel segítsek. Egyébként ugyanezt vallom egyetemi oktatóként is! Ott is az a dolgom, hogy a „gyerekek” megismerjék önmagukat és megtalálják a saját útjukat. Ebben nagyon sok pozitív élményem van.

G.B.: Mi hozott erre a pályára? Hogy találtad meg az ide vezető utat? Milyen eredményeket értél el?

E.G.: Azt hiszem, mindig ezt csináltam, vagy legalábbis nagyon hosszú ideje. Aztán egyszer úgy döntöttem, hogy elmegyek valakihez, hogy azt, ami bennem van, azt hivatalos formába öntsük, illetve más logika szerint is újrarendezzük. Azért választottalak Téged, mert még az Eötvösből ismerjük egymást és az egy szent kapcsolat. A coach papír előtt egyébként mediátornak is tanultam, ugyanezekkel a célokkal, ott is egy egészen más filozófiával találkoztam, ahogy Nálad is és ezek mind mind építettek engem is, hiszen vallom, hogy mindig jó ugyanazt más és más kameraállás mögül is megnézni.

G.B.: Voltak nehézségek az utadon? Ha igen, akkor hogy küzdöttél meg velük, mi segített Téged?

E.G.: Sok sok akadály volt mindig. Én soha semmit nem kaptam könnyen. De talán ezért is tudom értékelni azt, amim van, aki vagyok. Talán a megküzdésben az segített, hogy nagyon erős alapokat kaptam otthonról (Édesapámtól), az említett Eötvös József Gimnáziumtól és gyerekként a TF-eseketől. Elvek és értékek mentén élek és dolgozom. Hogy ezek megkönnyítik-e az életet, az jó kérdés. Biztosan hosszabb így az út, de az is biztos, hogy az alépítménye stabil.

G.B.: Mi a szerepe az önismeretnek az életben? Milyen segítő folyamatokban van saját élményed illetve mit tanultál?

E.G.: Azt gondolom, hogy az életvezetés alapja az, hogy reális énképed legyen! Az egyetemen is nagyon sokat beszélgetünk a hallgatókkal ilyenekről. Van “kommunikáció és személyiségfejlesztés” óra, amit nagy örömmel tartok én. S azok után, vagy , ha nem én kapom ezt a tárgyat, akkor helyett (akár órákon, akár azokon kívül) lényegében coachingot tartok (sokszor csoportosat) Pl. most is vannak olyan hallgató lányok akikkel arról beszélgetünk, hogy van-e képük arról, hogy milyen Nők, milyen Emberek akarnak lenni. Lehet, hogy elsőre furán hangzik, de szerintem nekem a legtöbbet ebben a sport mellett a gyerekek segítettek mindig. A legtöbbet a most 14 éves szívszerinti lányom.

G.B.: Melyek voltak életed meghatározó könyvei?

E.G.: Húha! 🙂 SZERB Antal: Utas és holdvilág – biztosan! KUNDERA és SKVORECZKY könyvei is. Korábban Robert MERLE történelmi regényfolyama, még előbb az A pöttyös szfinx – ami egy gepárdról szólt. Ha lehet ilyet mondani, akkor a cseh, a francia és a klasszikus orosz irodalmat kedvelem. Az sem titok, hogy volt idő, amikor rengeteg verset olvastam: RADNÓTI, JÓZSEF Attila, KÁNYÁDI, ARANY-balladák.  

G.B.: Kik a példaképeid?

E.G.: Nincs, sosem volt példaképem, de nagyon sok ember volt hatással rám, sokan vannak, akiket tisztelek. A legtöbbre emberként és szakemberként is mindig Édesapámat tartottam, de nem szégyen akár a hallgatóimtól, vagy gyerekektől sem tanulni! Sőt! 

G.B.: Hogyan tudsz tudatosan a jelenben élni? Mi segít Téged, milyen módszereket használsz?

E.G.: Ha most azt mondom, hogy a módszer én vagyok, akkor nem kérdezel többet? Azt gondolom, hogy az embernek nagyon sokat kell tanulnia, tapasztalnia az életben és minden segítő szakmában (legyen az tanár, coach, tréner) a saját egyéniségén keresztül kell tudni hatni. Máshogy nem is nagyon tudom elképzelni.(bár sokan próbálják…)

G.B.: Mire vagy igazán büszke?

E.G.: A szó általános értelmében nem vagyok büszke, inkább csak pillanatnyi dolgokra. Amikor leúszom a 400 méter vegyest, a célbaéréskor büszkeséget érzek pár másodpercig. És büszke vagyok a hallgatóim visszajelzéseire, ezek az igazán fontos dolgok. Van egy “Amiről még nem beszéltem…” beszélgetős estem  is sportolókkal, amelyre már 22. alkalommal került sor decemberben, ezt nagyon szeretem, különleges hangulata van.

G.B.: És mi az, amiről még Te nem beszéltél?

E.G.: Az első részt inkább ne írjuk le. 🙂 Talán azt kevesen tudják rólam, hogy az úszás és tenisz mellett járok táncolni tanulni is. Ez korábban kimaradt az életemből, nem ehhez való alapvetően a mozgásom. 🙂

G.B.: Mit jelent számodra a SZERETET?

E.G.: Talán a legjobb dolog szeretni és szeretve lenni, de ha a kérdésre pontosan akarok felelni, akkor a szeretet nekem az, hogy adok és nem várok cserébe semmit. 

G.B: Történt igazi CSODA az életedben?

E.G: Igen, a szívszerinti lányom, Laura igazi csoda. És csodának éltem meg, amikor Ausztráliában kiléptem a reptéren a repülőből. Egy panel lakásban felnőve ez annyira elérhetetlen tűnt.

G.B.: Milyen szakmai terveid vannak? Min munkálkodsz?

E.G.: Ha ez a kérdés alapvetően a coach-ságra vonatkozik (jó ez magyarul?), akkor azt kell mondanom, hogy 4-5 éve működöm így a sportban (korábban a tréneri, mediátori tapasztalataimat felhasználva, majd a Tőled szerzett tudást is beépítve) és a terveim leginkább ahhoz kötődnek, hogy ott, ahol van módom hatni, tehát az egyetemen, adott esetben a futball klubnál, vagy egy sportágban, ahol vezetőként dolgozom, ott segítsem az egész közeg átalakulását az egyéneken keresztül. Ezt sokakkal ún. 1/1-ben, de több helyen csoportos foglalkozások keretében. Az is érdekes, hogy az elején persze nem tudtam, hogy sportcoach vagyok, mert akkor még nem volt ilyen megnevezése annak, amit csináltam. Ezen kívül régi álmom egy jó iskolát csinálni.

G.B.: Mit üzensz az önismeret és kiteljesedés útját járó embereknek?

E.G.: Hogy járják az útjukat, ne ijedjenek meg! Ne az akadályokat lássák, hanem a lehetőséget!

G.B.: Van-e valami, amit még szívesen megosztanál?

E.G.: Pedagógusnak, segítőnek lenni nem könnyű hivatás. Sokszor kérdezik, miért csinálom? Megéri ez? Egy ideje elrakom azokat az írásokat, visszajelzéseket, amelyeket egykori tanítványoktól, kliensektől kapok. Most a kedvencem egy olyan, amit a nyáron kaptam és most ide idézem neked:

“Tanár Úr!
Azért írok Önnek, mert muszáj elmesélnem valamit. Nem biztos, hogy emlékszik rám, ránk, de az nem is baj. Mindkettőnket tanított, ha nem is egyszerre. Be kell vallanom, vallanunk, hogy hibáztunk, amikor nem hívtuk meg az esküvőnkre, de most jóvá tettük. 🙂 Azon gondolkodtunk L…val, hogy ki az, akitől mindketten nagyon sokat kaptunk és arra jutottunk, hogy ez Ön! Ezért a most született kisfiúnkat Gábornak neveztük el! Köszönünk mindent!”

Dr. Elber Gábor elérhetőségei:
el*******@gm***.com
www.elberteam.hu
www.facebook.hu/elberteam
www.facebook.hu/elbertgabortanarur

Ha az önismeret és személyes fejlődés Téged is érdekel, nézd meg Online Önismereti Tanfolyamainkat és Coach képzéseinket.