Ünnepnapok és a boldogság

Írta: dr. Gulácsi Bernadett

A mai cikk a múlt hétvégi gyereknapi és pünkösdi hétvégéről szól, hogy vajon hogyan függhet össze a kettő, és mi köze ezeknek a boldogsághoz. Jómagam nem kaptam vallásos neveltetést, mert a szüleim úgy gondolták, hogy majd eldöntöm felnőtt koromban, hogy miben hiszek. Középiskolás korom óta sokat foglalkozom vallásfilozófiával, és igyekeztem megalkotni a saját világképemet. Ebben nagyon sokat segített az a pszichológiai és spirituális szemlélet, amivel nap mint nap dolgozom segítőként, illetve tanárként.

A gyereknap szellemisége
Visszatérve a gyereknapra: azon túl, hogy igyekszem ezt, és egyébként az év többi napját is, örömtelivé varázsolni a kislányom számára, ez a nap engem arra emlékeztet, hogy a gyerekek mennyire szépen és tisztán működnek, amíg a környezet kicsit el nem rontja őket. Bennük az érzések is tisztán áramlanak, ha valami gondjuk van, kiadják magukból és nem hurcolják magukkal évekig. Ezen a ponton nem a gyerekkori traumákról beszélek, hanem a mindennapi élethelyzetekről. Nem véletlen az a bibliából származó mondás, hogy „ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába”. Számomra ez azt jelenti, hogy a jelenben kell lennünk, nem szabad folyamatosan az érzésekben és a gondolatokban pörögni. Nos, ezt a gyerekek nem teszik; bennük még tisztán áramlik az isteni energia. Ekkor éljük igazán a saját életünket, ekkor vesszük észre a természet csodáit, a gyerekek is így csodálkoznak rá a világra.

Milyen a földi mennyország?
A gyerekek ebben a földi mennyországban élnek. Számomra ez egy nagyon fontos fogalom, mert a valódi jelenlétet feltételező állapotot jelenti. Nem azt, hogy nincsenek problémák, vagy hogy hurráoptimista vagy, esetleg a homokba dugod a fejed a nehézségek elől, hanem azt, hogy vannak eszközeid a problémák kezelésére, vagy ha mégsem, el tudod fogadni, hogy az adott pillanatban nem vagy képes megoldani. Mindenesetre megpróbálsz a jelenben kapcsolódni magadhoz, a természethez, a többi emberhez, és igyekszel úrrá lenni a kavargó érzések és gondolatok káoszán. A gyerekek is így kapcsolódnak.

Pünkösd és jelenlét? Igen!
A pünkösd, a szentlélek eljövetele és kiáradása is erről szól. Azt jelenti, hogy a középpontból ragyogsz kifelé, mert megvan a kapcsolódás felfelé és lefelé is, kint és bent is. Számomra ennek az időszaknak a legfontosabb tanítása, hogy ezt egyensúlyba hozzam. Nekem így függ össze ez a két ünnep, a gyereknap és a pünkösd. Ez a kulcsa a boldogságnak, hiszen ha jelen vagyok, akkor hagyom, hogy ez az isteni energia tisztán áramoljon bennem, csatlakozom fönt a teremtőhöz vagy az univerzumhoz, lent a természethez, kifelé a többi emberhez, illetve befelé önmagamhoz.

Ha felborul az egyensúly
Maradjunk a gyermekvállalás példájánál: amikor szülővé válsz, akkor a figyelmed legtöbbször kifelé irányul. Erre az élethelyzetre különösen igaz lehet, de általánosan is jellemző az az állapot, amikor kevésbé vagy tudatos, csak a fizikai síkon érzékelhető dolgokkal foglalkozol. Az ilyen életszakaszban az ember esetleg önző is egy kicsit. A megtörtént események hatásait, a keletkezett ingereket megvizsgálva segít az önreflexió, a tudatos befelé figyelés.
Ha a spirituális hozzáállás felé billen el a mérleg nyelve, akkor jobbára csak felfelé kapcsolódsz. Ilyenkor le kell magad földelni, de a leggyakoribb akadály az, hogy a múlt, vagy a jövő történéseire fókuszálsz, és nem a jelenben vagy, így nem lehetsz önazonos.
Akkor működsz jól, ha ezek egymást kiegészítve, egyik a másikkal összhangban van jelen az életetdben. Vagyis a „legyetek olyanok, mint a gyermekek” példa az egyensúly megtalálásáról.