2. A szeretet útja beszélgetés Balla Barbarával

A beszélgetés sorozatban olyan embereket mutatok be Nektek, akik izgalmas utat bejárva megtalálták a hivatásukat és munkájuk során másokat segítenek, támogatnak. Beszélgetőpartnereim sikeresek és elismertek a szakmájukban, az ideáig vezető út azonban nem volt mindig könnyű számukra. Maguk is a fejlődés és önismeret rögös útját járták és járják a mai napig. Az interjúban megosztják velünk, hogy mit jelent számukra a hivatásuk, mi a küldetésük és hogyan találták meg az utat az őket kiteljesítő munkához. Beszélgetünk önismeretről, tudatosságról és jövőbeli terveikről.

“A boldogság választás kérdése.”

Vendégem Balla Barbara, a KapCsoda Program vezetője, a KapCsoda Alapítvány kuratóriumi elnöke. Barbival egy különleges helyen találkoztam Brazíliában, ahová mindkettőnket az önismereti utunk vezetett el. Ő már nagyon rutinos volt ott mindenben, és kedves, nyugodt, szerény, segítőkész lánynak ismertem meg. Hálás vagyok, hogy azóta a barátomnak mondhatom és felnézek rá azért a csodálatos munkáért, amelyet gyermekekkel végez. Biztos vagyok benne, hogy a könnyed, tudatos fejlődés, amely az életének része, sok csodás kapcsolódást hoz még számára és számunkra is. Fogadjátok szeretettel a beszélgetésünket és ismerjétek meg Barbit és a munkáját.

G.B.: Kérlek mutasd be a munkád, a hivatásod és hogy mit jelent ez számodra!

B.B.: Az autisztikus spektrum kihívásaival szembenéző családokat segítjük egy szeretetre, elfogadásra épülő játékalapú terápiával. Elsősorban abban támogatjuk a gyermeket, hogy a beilleszkedés, a kommunikáció, a játékfejlődés területein tudjanak előrelépni, fejlődni. A másik küldetésünk a szülők segítése, hogy kapcsolódni tudjanak gyermekükhöz, minőségi időt együtt tölteni és egy olyan szeretettel és elfogadással teli légkört kialakítani, amiben a gyerekek a lehető legoptimálisabban képesek fejlődni.
A kollégáimat én magam tanítom, képzem folyamatosan, hogy minél inkább tudjanak ők is tiszta szándékkal, szeretettel fordulni a gyerekek, a családok felé, és ebből a tiszta szándékból kiindulva alkalmazni a KapCsoda Programot.
Emellett képzéseket tartok a szülőknek és szakembereknek, hogy ezt a fajta szemléletet el tudják sajátítani. Ezáltal kialakul egy olyan szülő- és szakember közösség, akik ebben a szemléletben munkálkodnak a gyerekekkel. Azt tapasztaljuk – tisztelet a kivételnek -, hogy az általános fejlesztői hozzáállás jelen pillanatban nem az elfogadáson alapul, nem gyermekközpontú, nem az erősségekre koncentrál, hanem a hiányosságokra és elvárásközpontú. A KapCsoda szemléletén keresztül egy sokkal pozitívabb légkört tudunk segíteni kialakítani, amiben a fejlődés is örömtelibb, könnyedebb folyamat.

Mindeközben lehetőségünk van gyakorolni az elfogadást, szeretetet, önismeretet és fejlődni.  A gyerekek ezt a gyakorlási helyzetet nagyon egyértelművé teszik, mert erőteljesen reagálnak a mi hogyan-létünkre, lelkiállapotunkra és ezáltal teljes mértékben visszajelzik azt, hogy aktuálisan hogyan érezzük magunkat, milyen szándék van bennünk. Ezáltal folyamatosan visszatükrözik azt, hogy mi miben tudunk fejlődni. Azt gondolom, hogy az önismeret útját nagyon sokféleképpen lehet járni. Teljesen más élmény az, amikor az ember elmegy egy olyan kurzusra, ahol ő a központi szereplő, és ahol eldöntheti, hogy milyen mértékben kíván megnyílni vagy belemenni a saját témájába, milyen mélységeket kíván feszegetni. Amikor olyan gyerekekkel munkálkodik az ember, akik folyamatosan biztosítják a teret arra, hogy lehetőségünk legyen a legmélyebben lévő nehézségeinkkel is szembenézni, akkor az lesz a mi választásunk, hogy ezt milyen gyorsan tesszük meg. Ahogy tisztulunk, fejlődünk, egyre tudatosodunk, úgy változik a gyermekkel töltött idő minősége. Tulajdonképpen a gyakorlaton keresztül, a mélyvízben van lehetőségünk az önismeretünk finomítására, fejlesztésére.

G.B.: Mi hozott erre a pályára? Hogy találtad meg az ide vezető utat? Milyen eredményeket értél el?

B.B.: Gyógypedagógiai tanulmányaim során találkoztam egy olyan amerikai módszerrel (Son-Rise Program), amit egy szülőpár dolgozott ki még 40 évvel ezelőtt a saját gyermeke számára, aki az autizmus kihívásával nézett szembe. Egy olyan módszert hoztak létre, amiben egyrészt nagyon jól érezték magukat, másrészt csodálatos eredményt értek el. A kisfiú teljesen maga mögött hagyta nehézségét. Számomra nem is ez volt a lényeg ebben az utazásban, amit ők bejártak, hanem az a személyiségfejlesztő módszer, ami a terápiás megközelítés mögött áll.

A módszer központi gondolatai:
A boldogság választás kérdése.

A minket érő mindenféle hatások, ingerek nem okozói érzéseinknek, hanem azok a hitrendszerek, meggyőződések, amik bennünk munkálkodnak, azok határozzák meg, hogy hogyan reagálunk a minket érő hatásokra.
Amikor találkoztam ezzel a módszerrel, akkor először csak éreztem, hogy van benne valami, ami számomra fontos. Ahogy olvastam a könyveiket, kimentem egy nyárra önkéntesnek az amerikai központba, egyre egyértelműbbé vált számomra, hogy ez egy olyan megközelítés, ami nagyon sokat adhat és sok mindenben segíthet nekem. Miután befejeztem a gyógypedagógiai tanulmányaimat, ki is költöztem másfél évre Amerikába, hogy megtanuljam ezt a játékalapú autizmusterápiát. Ezen tanulási folyamat során – aminek egy nagyon-nagyon fontos része volt az önismeret – a tanárainknak az volt a fő célja, hogy 100%-ig jelen tudjunk lenni a gyerekekkel a fejlesztés folyamatában. Valamint legyen egy olyan eszköztár a kezünkben, aminek segítségével a felmerülő nehézségeinket meg tudjuk vizsgálni és helyretenni.
A Son-Rise mellett még több mindent tanultam, ami közvetlenül a szakmámhoz kapcsolódik, de továbbhaladtam a személyiségfejlesztés területén is. NLP-t, majd coachingot tanultam, amiket nagyon jól tudok használni a munkámban a KapCsoda Programot végzők képzésében, a szülőkkel való munkálkodásban, a tanfolyamok tartásában. Saját magam számára is nagyon fontosak ezek a területek, mert azt látom, hogy folyamatosan hasznos és nagy segítség, ha tovább fejlődök, tisztulok, tudatosodom. Ezáltal egyre jobban tudok segíteni mindenki másnak, akivel együtt járjuk ezt az utat.

Jelenleg van hat munkatársam, akikkel szorosan együtt dolgozunk ezt a terápiát végezve. Közel 60 családnak segítünk abban, hogy tudják a KapCsoda programot végezni. Képzéseket tartunk, illetve 2014-ben létrejött az alapítványunk. A gyermekeink nagyon szépen fejlődnek. Vannak, akik hatalmas eredményeket értek el. Jelen pillanatban ötödik, hatodik vagy hetedik osztályban, teljesen tipikus általános iskolában tudják folytatni a tanulmányaikat. Gyerkőceink szociálisan nagyon sokat nyílnak. Szeretnek emberek társaságában lenni, közösen játszani, megosztják az élményeiket, a gondolataikat, viccelődnek, kibontakozik a személyiségük. Azt látjuk, hogy azokon a területek, amik a legnagyobb nehézséget okozzák a gyerekeknek, akik az autisztikus spektrum kihívásaival néznek szembe szépen tudnak fejlődni. Ez pedig lehetővé teszi, hogy jól érezzék magukat a családjukban, a közösségben és a saját bőrükben.

G.B.: Voltak nehézségek az utadon? Ha igen, akkor hogy küzdöttél meg velük, mi segített Téged?

B.B.: Nagyon jó tanuló és jó kislány voltam az általános iskolában és a gimnáziumban. Ez nem volt egy örömteli létállapot és nem feltétlenül a legnagyobb segítség akkor, ha az ember valami új dolgot szeretne létrehozni.  Számomra komfortos volt, amikor megmondták, hogy mit csináljak meg és hogyan. Egy új dolog létrehozása során adhatnak mások tanácsokat, de ezek gyakran inkább hátráltató tényezők. Miután elvégeztem az amerikai képzést, sokat dolgoztam külföldön olyan családokkal, akik a Son Rise központon keresztül ismerkedtek meg a programmal. Időközben egyre többen érdeklődtek Magyarországon a terápia iránt. Vállalkozóvá váltam és azon munkálkodtam, hogy kialakítsak itthon egy rendszert, ami működhet. Emellett folyamatosan tanultam, formálódott az általam alkalmazott megközelítés. Egy olyan személynek, aki megszokta, ha irányítják, ez a nagy szabadság sok-sok nehézséget, diszkomfort érzést hozott elő. Nekem a legnagyobb segítséget az önismeret jelentette. Voltak olyan eszközeim, amikkel meg tudtam vizsgálni az érzéseimet, a gondolataimat és megváltoztatni azokat.

G.B.: Mi a szerepe az önismeretnek az életben? Milyen segítő folyamatokban van saját élményed illetve mit tanultál?

B.B.: 26. évesen mentem ki először önkéntesnek az amerikai Son Rise-központba, ahol megismerkedtem az általuk végzett önismereti módszerrel (Option módszer). Gyermekkorom óta voltak nehézségeim az alvással és a figyelemmel. Elég impulzív gyermek voltam, és ha bárki diagnosztizált volna akkoriban, biztos, hogy a hiperaktivitás és a figyelemzavar a diagnózisok között lettek volna. Pici korom óta fennálló alvási nehézségem azt jelentette, hogy több órán keresztül forgolódtam, jártak a gondolataim, amíg ki tudtam kapcsolni az agyam. Amikor megismerkedtem az Option módszerrel, akkor jött el az első olyan este immár 26 évesen, amikor lefeküdtem és el is tudtam aludni rögtön. Ez számomra egy hatalmas változás volt. A másfél éves amerikai képzés során egyre többet gyakoroltam ezt a módszert. Majd, ahogy korábban említettem, NLP-t és önismereti coachingot tanultam. Az önismeret fontos részét képezi a munkámnak mind a szülők segítése mind a terapeuták képzése során. Emellett az önismeret számomra hobby is. Nagyon élvezem a segítő beszélgetéseket és azt is, amikor megfejtek valamilyen nehézséget a saját életemben és új szemszögből vagyok képes ránézni egy adott témára.

G.B.: Kik a Te példaképeid?

B.B.: Amikor gyerek voltam, édesanyám volt az, aki a leginkább inspirált, akire nagyon szeretettel teli, másokra odafigyelő, másokért tenni akaró személyiségként emlékszem. Egy nagyon jó modellt jelentett az életemben. A képzéseim során mindig voltak tanárok, akik számomra pozitív példát mutattak. Sosem volt olyan típusú példaképem, akit egy az egyben úgy éreztem, hogy követni szeretnék. Sokkal inkább olyan személyek szerepeltek az életemben, akiktől inspirációt merítettem, akiknek olyan személyiségjegyei voltak, amik számomra sokat jelentettek. Jelen pillanatban a jógatanárom az, akire inspirációként tekintek. Elsősorban a belőle áradó belső stabilitás, hatalmas szeretet és odaadás miatt, amivel tanítványai felé fordul.

G.B.: Hogyan tudsz tudatosan a jelenben élni? Mi segít Téged, milyen módszereket használsz?

B.B.: Azt mondanám, hogy ügyesedek ebben. A jelenlét megvalósításában a legnagyobb segítséget a gyerekekkel való munkálkodás adta. Anno, mikor elkezdtem tanulni a Son Rise programot, a képzés egyik legfontosabb része az volt, hogy teljesen jelen tudjunk lenni a foglalkozások során. Ahogy említettem, gyerekkoromban a figyelemzavar nagy szerepet játszott az életemben. Jelen lenni és egy dologra koncentrálni nem volt az erősségem. Viszont a gyerekekkel való munkálkodás során, ahogy ez egyre erősebb fókuszt kapott, úgy egyre jobban tudtam ügyesedni ebben. Ez kihatott a mindennapi életemre is. Gyakran várják az emberek valami csodától vagy külső személytől, hogy majd megoldja számukra a problémákat. Én azt tapasztalom, ha valamire fókuszálunk, kitartóak és elfogadóak vagyunk a folyamatban, akkor abszolút el tudunk érni oda, ahova szeretnénk. Elfogadóak olyan szempontból, hogy amikor nem úgy haladnak a dolgok, ahogyan mi szeretnénk (pl. nem elég gyorsan történik a változás), akkor sem adjuk fel, hanem tudjuk azt, hogy a változás lépésről lépésre halad előre. Persze emellett a különféle technikák, mint pl. a meditáció, a jóga, a légzésgyakorlatok mind-mind nagy segítségek a jelenlétben.

G.B.: Mire vagy igazán büszke?

B.B.: Mióta az önismeret útját járom, azóta egyre többször szembesülök azzal, hogy olyan dolgokról olvasok, tanulok, amik számomra ösztönösen jöttek. Amit fontos volt megtanulni ebben a folyamatban, hogyha valamivel kapcsolatban van egy erős belső meggyőződésem, azt ne adjam fel azért, mert valakinek más gondolatai, tapasztalatai vannak az adott dologgal kapcsolatban. Büszke vagyok arra, hogy egyre jobban meghallom a saját belső hangomat, ami visz az utamon az önmagammal való összhangon keresztül az egyre nagyobb egyensúly és harmónia felé.

G.B.: Történt-e igazi csoda az életedben?

B.B.: Azt gondolom, hogy a csoda mindenkinek mást jelent. Én azt tapasztalom, hogy sok-sok csoda tud megvalósulni az ember életében. Általánosságban véve arra mondják az emberek, hogy csoda, amikor valami olyan dolog történik, amit előtte nem tartottak lehetségesnek. Én azt tapasztalom, hogy azáltal, ha az ember hisz abban, hogy a dolgok jól alakulhatnak az életében, és ha valamit kitűz maga elé és afelé tud haladni – nem feltétlenül tevékenységben, hanem érzésvilágban -, akkor azt el tudja érni. Ha arra törekszünk, hogy minél kiegyensúlyozottabbnak, harmonikusabbnak érezzük magunkat és olyan gondolatokat keresünk, amik ezt erősítik, valamint hiszünk abban, hogy minden jól alakulhat, akkor azt gondolom, hogy bármi megvalósítható az életben.

G.B.: Mit jelent számodra a SZERETET?

B.B.: A szeretet különféle érzések egyvelege. Egy tiszta, pozitív érzésvilág, amikor mintha csillámló fénysugárkák járnák át az ember testét. Számomra van benne boldogságérzés, elfogadás, ami azt jelenti, hogy a másik személynek nem kell semmit tenni azért, semmi másnak lenni, mint amilyen ahhoz, hogy ez az érzés megvalósuljon. Ezen tényezők összessége számomra a szeretet.

G.B.: Melyek voltak életed meghatározó könyvei?

B.B.: Barry Neil Kaufman: Happiness is a Choice
Elaine N. Aron: The Highly Sensitive Person

G.B.: Milyen szakmai terveid vannak? Min munkálkodsz?

B.B.: Szeretném a KapCsoda programot fizikailag és anyagilag is elérhetővé tenni azok számára, akik ez iránt érdeklődnek, és akik úgy érzik, hogy ez a fajta szemlélet és megközelítés számukra hasznos. Szeretnék még több munkatársat képezni, akikkel együtt tudunk munkálkodni ebben a szemléletben.  Szeretnék tovább fejlődni, tanulni, mert úgy gondolom, hogy ez valóban véget nem érő folyamat. Szeretnék tovább fejlődni a saját önismeretemben is, hogy egyre tisztább szándékkal, tisztább szívvel, szeretettel tudjak segíteni a gyerekeknek, a szüleiknek és a munkatársaimnak.

G.B.: Mit üzensz az önismeret és kiteljesedés útját járó embereknek?

B.B.: Az önismeret egy nagyon értékes és hasznos útja annak, hogy az ember megtalálja vagy visszatérjen ahhoz, aki önmaga és ebben megerősödjön. Én azt tapasztalom, ahogy az ember egyre jobban összhangba kerül önmagával, minden egyre jobban leegyszerűsödik. Az élet sokkal könnyedebbé, örömtelibbé, boldogabbá tud válni. A bennünk beinduló változások megváltoztatják az életkörülményeket is. Amit tapasztalok még, hogy maga az önismeret is egyre könnyebb lesz. Gyakran előfordulhat, hogy amikor elindulunk azon az úton, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, az elején sok olyan dolog jöhet elő, ami nem komfortos. Az én saját utam elején rengeteget sírtam, sok minden tisztult ki belőlem, amiben súlyos, nehéz érzések voltak. Azt vettem észre, ahogy ezek csökkentek, egyre könnyedebben túljutottam egy-egy ilyen területen. Aztán egy idő után ennek a súlya is lecsökkent és már nincs akkora jelentősége annak, ha feljön bennem valami, ami nem működik vagy rossz érzést okoz. Ez már nem egy súlyos dolog, csak egy része a korábbi témának. Megvannak azok az eszközök, amikkel tudok ezen segíteni, megvannak azok az emberek, akikhez tudok fordulni, ill. mindig jönnek újak, akikkel együtt lehet munkálkodni, gondolkodni, változni és fejlődni. Valahogy kialakul egy bizonyosság, hogy minden rendben van, minden megoldható és helyre tud kerülni, hogy vissza tud indulni az összhang felé, ill. én magam is meg tudok érkezni újra és újra a saját összhangomba. Én nagyon szeretem az önismeret útját és bátorítok mindenkit, hogy azokkal az eszközökkel, módszerekkel, amiket közel érez magához – és abban a tempóban, amiben úgy érzi, hogy tud haladni -, bátran induljon el és járjon ezen az ösvényen.

G.B.: Köszönöm a beszélgetést!

Balla Barbara elérhetősége:
www.kapcsoda.hu

Ha az önismeret és személyes fejlődés Téged is érdekel, nézd meg Online Önismereti Tanfolyamainkat és Coach képzéseinket.