Hogyan szeressük jobban önmagunkat

5+1 tipp hogyan szeressük jobban önmagunkat és éljünk belső békében

Érezted már azt, hogy feszült vagy, de nem tudod, mi az oka? Látszólag rendben van az életed, tudatosan figyelsz önmagadra és munkálkodsz azon, ha valami kizökkent – de mégsem vagy boldog? Mi lehet ennek az oka, mi történik ilyenkor?

A coaching során és a coach képzéseimen nagyon tudatos, önismerettel sokat foglalkozó emberekkel találkozom, akik szeretnék, ha életük minden területén kiteljesednének és ezért sokat is tesznek. Mégis azt tapasztalom, hogy az igazi könnyedség, boldogság hiányzik az életükből. Néha rövid pillanatokra megvalósul ugyan, de könnyen elillan az életükből.

A boldogság és felszabadultság valójában mindannyiunkban ott van. Lássuk mi akadályozza meg, hogy ezt minden nap megéljük ezt és miként tudunk változtatni saját működésünkön, szokásainkon.

1. Elégedetlenség

Ha megnézzük jelenlegi életünket, valószínűleg évekkel korábban örültünk volna annak, ha később itt tartunk. Most mégis elégedetlenek vagyunk munkánkkal, magánéletünkkel, időbeosztásunkkal, külsőnkkel vagy bármivel. Az elégedetlenséget tovább növeli, ha hiányérzetünk van és nem tartjuk teljesnek az életünket. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: még a legnagyobb bősében is hiányozhat valami, egy társ, barát, magunkra szánt idő, utazás. Ha arra koncentrálunk, ami nincs, az fájdalmat szül bennünk.

Fedezzük fel, hogy valójában mire vágyunk, mi tesz minket boldoggá, elégedetté és ezek megvalósítására koncentráljunk. Helyezzük a teremtésre a fókuszt! Töltsük fel magunkat szeretettel, jutalmazzuk magunkat apróságokkal, élményekkel, énidővel és vegyük észre a kisebb változásokat is. Nem azt mondom ezzel, hogy dugjuk homokba a fejünket, hanem az elégedetelnség, hiányérzet okát tárjuk fel. Alkossunk belőle valódi célokat és valósítsuk meg azokat. A szenvedés energiáját transzformáljuk át a teremtés energiájává.

2. Ellenállás

Az előző témához kapcsolódik ez is: nem tudjuk elfogadni azt, ami van. Változtatni szeretnénk magunkon vagy másokon, a múlton és a jelenünkön. Hordozzuk a sokszor jogos sérelmeinket éveken át, egy fájó mondatot, helyzetet. Nem tudjuk elfogadni ami történik vagy ahogy történik. Valóban nehéz elfogadni egy traumát vagy sértést, bántást, nehéz helyzetet, de amíg azzal foglalkozunk magunkban, hogy mi nem jó és ennek adunk energiát, addig nem tudjuk észrevenni és megélni azt sem, ami viszont szép és kedves számunkra.

Az ellenállás helyett, próbáljuk meg elfogadni, ami van, akkor is ha az egy nehéz helyzet, de ne azonosítsuk magunkat vele. Minden ami van, csak történés, nem mi magunk vagyunk. Figyeljük az eseményeket úgy, ahogy azok megtörténnek és ne fűzzünk hozzá negatív érzéseket, gondolatokat – ami valójában az elménk kreációja.  Ez egy nagyon tudatos belső munka révén tud csak megvalósulni, de rengeteg szenvedéstől szabadulhatunk meg általa.

3. Türelmetlenség

Rengeteg feszültséget tudunk magunknak okozni azzal, hogy türelmetlenek vagyunk és nem tudjuk kivárni, hogy mindennek eljöjjön a maga ideje. Természetesen ez is olyan mozgató erő bennünk, ami előre is tudja vinni az életünket, de ehhez nagyfokú tudatosság szükséges.

Amikor türelmetlenek vagyunk, tudatosítsuk magunkban, hogy az idő nekünk dolgozik. A titok pedig az: ha nyugodtak és örömteliek vagyunk, akkor ráadásul minden előbb megtörténik.

4. Tökéletesség iránti vágy

Minden embernek van egy belső ideális képe önmaga és a világ működéséről. Ennek elérése azonban nagyon sok akadályba tud ütközni. Ha folyamatosan bíráljuk magunkat vagy az embertársainkat, hogy nem úgy viselkednek, ahogy azt elvárnánk tőlük vagy önmagunktól, akkor folyamatosan egy belső harcban állunk a belső képünk, vágyunk és a valóság között. A kritizálás és a megfelelési vágy felerősödik bennünk, amely nyugtalanságot szül.

Szeressünk a hibáinkat és azokkal együtt önmagunkat, így vagyunk igazán emberiek. Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk a vágyunkat a tökéletes, isteni felé, hanem hogy élvezzük az utat és szeretjük magunkat benne. Lehet, hogy a tökéletességünkhöz pont az hiányzik, hogy elfogadjuk: nem vagyunk mindig mindenben tökéletesek?

5. Másokat magunk elé helyezése

A legtöbb érzékeny ember empatikus a társaival szemben, ezért sokszor maga elé helyezi családtagjai, barátai vagy szinte bárkinek az érdekét. Ennek természetesen több oka lehet: nem szeretném a másikat megbántani, ne gondolják, hogy önző vagyok, vagy szeretném, ha szeretnének. Ez így rendben is lenne, de a saját érdekeink képviselése egyre jobban elmarad, belecsúszhatunk egy áldozat szerepbe. Egyszer csak azt érezzük, hogy már nem szívesen teszünk annyit a másikért. Ilyenkor egy kognitív disszonancia alakul ki bennünk és nehéz megtalálni a kiutat.

Fontos tudatosítani, hogy saját életünk középpontjában csak magunk állhatunk. Ha én jól érzem magam, egyensúlyban vagyok, tele energiával és szeretettel, ezzel teszek jót a  környezetemnek és tudok minél többet adni.

+1 Folyamatos változás iránti vágy

A fentiekből is láthatjuk, hogy nehéz elégedetten elfogadni a jelenlegi helyzetünket és egy kicsit megpihenni. A fejlődés iránti vágy nagyon benne van mostanában a köztudatban és alapvetően hasznos is, de ha arra koncentrálunk, amit még nem értünk el, akkor csak frusztráljuk magunkat.

A feszültség a hajtóerőnk, előre visz minket, motivál, de a mértékén gyakran túllövünk. Élvezzük az utat és fogjuk fel játékként, könnyedén a tapasztalásainkat!

Mindezek feloldásában az önismeret és tudatosság a kulcs.

Ha szeretnél ehhez támogatást kapni és egy inspiráló folyamatban benne lenni, akkor ajánlom az Online Önismereti, Self-Coaching tanfolyamot, ahol 5 témában, 120 oldalon keresztül találsz az önsimeret fejlődését segítő gyakorlatokat.

Hozzászólás